2016. május 7., szombat

Látványos semmittevésbe kezdtem...

...igen...komolyan :) Parancsra teszem, ennyi.
Hosszú idő óta ugyanis először vagyok egyedül!!! Bár ha jobban belegondolok, most sem vagyok egyedül, mert van egy 32 hetes baba a pocakomba... Na mindegy, lényegében egyedül vagyok, úgy gondoltuk ideje kipróbálni Petra hogyan vészel át egy éjszakát nélkülem, így Andris fogta a csajokat és elment velük anyósékhoz. Holnap jönnek haza. Nekem meg olyan fura ez a nagy csend, hogy hirtelen nem is tudok magammal mit kezdeni, csak bambulom a tévét (rájöttem, hogy nem csak mesét lehet rajta nézni :) :) ), olvasgatok neten órák óta és egy ültő helyemben sikerült megebédelnem. Aztán az előbb körbenéztem majd felhívtam Andrist, hogy akkor én most elkezdek takarítani, amire határozottan azt a választ kaptam, hogy meg ne próbáljam. Azt mondta inkább csak hajtogassam be a ruhákat a szekrénybe (ami már napok óta csak gyűlik....), de ahhoz meg nincs kedvem...

Szóval, most itt ülök szombat délután 4-kor a tv előtt pizsamában, ölemben a laptop, bal oldalon egy tál csipsz, jobb oldalon egy doboz papírzsepi (mert fél percenként sírok valami hülye reklámon vagy műsoron-fránya hormonok). Nem fogok senkit szelfikkel sokkolni, de el tudjátok képzelni, gondolom...:)
Erről jut eszembe, frappáns videot láttam facebookon, halálra nevetem magam rajta, komolyan, mert pont így érzem magam jelenleg:
Preggo Struggles
The pregnancy struggle is REAL.
Közzétette: Story of This Life – 2016. május 3
 https://www.facebook.com/StoryofThisAndersonLife/?fref=nf

De most legalább van időm megírni, hogy is állunk jelenleg.
32 hetes terhesen, szó szerint terhesnek érzem magam, nem fogom szépíteni. Egyik terhességemet sem viseltem jól én valahogy nem tudom egy rózsaszín felhőben ülve gond nélkül végigcsinálni ezt a 9 hónapot...Már baromira fájnak a csontjaim, nem tudok aludni, fél óránként kell pisilnem, zavar a hatalmas hasam (ami most óriásira nőtt, se Lillával, se Petrával nem volt ekkora), fáradt vagyok és ingerült. Ugyanakkor még semmit, de semmit nem készítettem el a babának. Elvileg ilyenkor még nem is indokolt, de figyelembe véve, hogy Petra is a kiírt dátum előtt 3 héttel született meg, ideje lenne legalább a kis ruhákat előkotornom és kimosnom. Úgyhogy a jövőhéten ez vár rám, ja meg egy festés, mert a gyerekszobát mindenképpen ki kell festenünk most már. 

Harmadik lányunkkal egyelőre úgy tűnik minden rendben, átlagos méreteket saccolnak UH-kon, most a magzatvíz is elég, így valószínű nem ismétlődik meg az, mint Petra esetén. Ettől még számítok rá, hogy előbb fog megszületni, mint a kiírt dátum, nem tudom miért, ez egy megérzés. 

Kicsit tartok tőle milyen lesz majd két picivel, Petra is még csak 15 hónapos, most tanul járni. Valahogy csak belerázódok majd, elvégre máshol is születnek ennyi, vagy még kisebb korkülönbséggel gyerekek. 

Mindenesetre kíváncsian várom a nagycsaládos életet! :)

2016. február 17., szerda

Bárányhimlő 1-3. nap

Lilla bárányhimlős, ami annyira nem is lepett meg, hiszen már karácsony előtt volt a csoportjában. Igaz, január végére úgy tűnt lecsengett és megúsztuk, de farsang előtt megint lett a csoportban bárányhimlős gyerek, még mondtam is Andrisnak, hogy na most tuti nem ússzuk meg. És tudom, ez volt a baj....Bevonzottam....:( Mondaná is barátnőm, Lejla, és igaza is lenne. De most már mindegy, nem tudunk mit tenni, szegényem tetőtől talpig bárányhimlős.
Vasárnap elmentünk szánkózni a Mátrába, mert gondolom utoljára esett idén hó. Este fürdéskor sírt Lilla, hogy fáj a nunija, mikor kiszállt, akkor láttam, hogy van rajta két hólyagszerű kiütés. Aztán észrevettem a testén még két-három piros pöttyöt, de ekkor még nem mondhattam biztosra. Reggelre lett több pötty, így már tuti volt. Telefonáltam a gyerekorvosnak, aki mondta, hogy be se vigyem, mert egyébként is tömve van a rendelő (hétfő), telefonon leegyeztettük a tüneteket. Elsorolta mikre kell figyelni: melegben tartani, hogy rendesen, gyorsan kifejlődjenek a hólyagok; levegőzésről szó sem lehet, amíg el nem kezdenek beszáradni; gyerek körmét tövig vágni, nehogy elvakarja; fürdés csak gyorsan tusolóval, törölni nem szabad, csak felitatni; láz esetén aszpirint adni tilos, nurofent kaphat; fenistil csepp 3xannyi csepp, ahány kiló; mentolos hintőpor, vagy hab a testre. 
Mivel közben elkezdtem aggódni Petra miatt, így azt beszéltük meg, hogy Petrát sos-ben másnap beoltja. Erre azért volt szükség, mert Petra sajnos november óta szinte folyamatosan beteg, eléggé legyengült az immunrendszere, vérszegény és pont múlt héten volt hasmenése is, amire a végén antibiotikumot is kapott. Lévén, hogy egy éves alig múlt, nem kockáztatjuk meg a szövődményeket. Doktornő elmondta, hogy valószínűleg így is elkapta, viszont ilyenkor még meg lehet kockáztatni (úgy mondta, hogy az első találkozástól 72 óráig), hogy beadja az oltást, ami jó esetben 10 nap alatt immunizál, tehát pár nappal hamarabb, minthogy a betegség kifejlődjön. Így az lesz/lehet a vége, hogy rajta is kijönnek 2 héten belül a pöttyök, de jóval kevesebb és gyorsabb, problémamentesebb lefolyásra számíthatunk. Tegnap megkapta az oltást, most izgulok és várok. Rajta még semmi nem látszik, el nem különítettem a két gyereket, nem láttam értelmét.

Maga a himlő ugye piros foltokkal kezdődött, mint egy kezdődő pattanás. Ha nem vagyok rá eleve felkészülve a csoporton belüli előrejelzés miatt, akkor tuti nem vettem volna észre. 
Első nap (tehát vasárnap estét ha nem számítom bele) hétfőn reggel még csak pár pötty volt. De ezen a napon hihetetlen gyorsan jöttek elő az újabb és újabb foltok. Szinte rémisztő volt, mert akármikor rápillantottam a gyerekre, egyre több lett.



Lilla ekkor még teljesen fel volt dobódva. Közölte, hogy ha ő most beteg, akkor bevonul a szobájába, betakarózik és egész nap mesét fog nézni én meg vigyem be neki a kaját.
Persze a lelkesedés addig tartott, amíg a viszketés el nem kezdődött... Az meg rögtön első nap este már elég durva volt, szegény sírt, de nem merte megvakarni, miután megfenyegettem, hogy ha elvakarja és elfertőződik, akkor tuti, hogy szurira kell majd járnunk...
Igazából másodnap kiderült, hogy a mentolos hintőpor annyira nem válik be, mert van ahol csípi. Így ismét irány a gyógyszertár, PoxClin habot vettünk (3500 Ft!!!), ami nem csak hűsíti, hanem antibakteriális hatású, így elvileg megakadályozza a felülfertőződést. Ez már hatásosabb. 
A 2. nap volt a legnehezebb, folyamatosan nyüszített, hogy viszket itt, viszket ott...Sírt, amikor pisilnie kellett, mert a nuniján is van, amit csípett, de van a fülében, sőt a szájában is, de még a torkán is (!), így a nyelés is nehezen megy. De legalább eszik, nem sokkal kevesebbet, mint egyébként szokott. Levest főzök neki, azt könnyebben megeszi.
Mára (3. nap) jobb lett a helyzet, ma már végre nem jöttek ki újabb foltok, a meglévők kezdtek el felhólyagosodni, ahogy kell. A viszketés csökkent. A kedve jobb, de már rettentően unatkozik, pedig a doki szerint 2 hét a teljes gyógyulás... Nem is tudom addig mivel fogom lekötni, főleg, hogy közben itt van Petra, aki egyelőre egészséges, így ki is kellene vinnem szellőzni...de odáig ma sem jutottam el. 


Nálatok volt már bárányhimlő? Hány napig tartott? Volt szövődménye? Hogyan kötöttétek ágyhoz a gyereket?

2015. december 19., szombat

Nagycsalád leszünk! :)

Még össze sem házasodtunk, amikor eldöntöttük, hogy három gyerkőcöt szeretnénk. Hogy miért, azt nehéz megmondani, lévén, hogy mindketten egy-egy tesóval nőttünk fel. De már az elejétől így terveztük.
Van olyan szerencsénk, hogy elég bibliai módon jöttek is a gyerkőcök: eldöntöttük, hogy legyen és lett! :)
Tudom, sokan küzdenek érte, görcsölnek rajta, dokihoz járnak, stb. Sajnálom is őket nagyon. 
Mi vagyunk a szerencsés ellenpélda, mert tényleg elsőre jött mindig, amikor eldöntöttük.

Megmondom őszintén, nem így terveztük még egy évvel ezelőtt. Petra után is vissza szerettem volna menni dolgozni, de sajnos olyan változások vannak azóta a munkahelyemen, ami miatt úgy döntöttem, hogy egy darabig biztos, hogy nem szeretnék visszamenni. Így eldöntöttük, hogy végülis nincs mire várnunk. Most amúgy meglepődtem, hogy gyorsan összejött, főleg, hogy Petra akkor még elég intenzíven szopizott. De sikerült! Most már 12 hetes vagyok, írok majd az első trimeszterről is bővebben.

Nem akarok most hosszan írni, fogok még...lesz miről. Például az egy hét kórházról, amit Petrával bent töltöttem (ezért nem voltam mostanában), a nagycsaládosság fogadtatásáról (kaptunk hideget-meleget---és itt írom le, hogy NEM a pénz /adókedvezmény, ingyen étkezés, stb./ miatt vállaltunk hármat). 

Szóval jövök hamarosan és folytatom a blogot, az összes bénázásommal, félelmemmel (másfél év különbség...húúúúú), kudarcaimmal és nagy ötleteimmel, a gyerekekkel, a fejlődésükkel és úgy általában mindennel, ami hozzánk tartozik! :)




2015. november 13., péntek

Nem alvós szösszenet

Soha nem voltam jó alvó. Gyerekként is volt, hogy órákat forgolódtam, mire sikerült elaludnom. Sajnos ez felnőttként is megmaradt. De mára eljutottam odáig, hogy minden vágyam 6 óra alvás egyhuzamban.

Akkor este el is döntöttem, korán fekszem, ha törik, ha szakad. 
A gyerekek általában 9-kor fekszenek. Majd én is fekszek időben velük.

Petra elaludt már 8-kor. Annál jobb...Persze...9-kor Lillát elküldtük aludni. Készültem én is, végre pizsamában. Este 9kor, dejó! Csak bedőlök az ágyba és már alszok is, úgy 1-ig (általában akkor ébred Petra először.). Hú, az 4 óra hossza, Istenem megváltás lesz... 
Ledőltem, betakaróztam. Behunytam a szemem. Majd sírást hallok a másik szobából. Azt hittem álmodok. De sajnos nem, pedig még abban is kiegyeznék, ha síró gyerekeimmel álmodok, csak álmodjak. De nem. Petra 9 óra 10 perckor úgy döntött, hogy kialudta magát. Vagy csak hiányzom neki. 
Na nem, én aztán ki nem kelek az ágyból, nincs az az Isten...Menjél szívem, vedd ki, ringasd, próbáld altatni. 
Hallom az altató dalunkat. Félálomban. 
Még mindig hallom...
Még mindig....Ránézek a telefonra, 9:30. 
Na jó, ha nem alszik el, hozd ide, majd mellettünk elalszik. 
Jön Petra befészkeli magát közénk. Úgy tesz, mint aki azonnal elalszik, jót mosolygok, ó csak, ennyi a baja... Lefekszik apa is. 5 perc múlva Petra felélénkül és elkezd az oldalamba kapaszkodva négykézláb ringatózva sikongatni, mint akinek tök jó kedve lett valamitől. Hurrá. Lilla átszól a másik szobából, hogy ő is át akar jönni, és velünk akar aludni. Na nem, ezt már nem bírják az idegeim. 
Menjél, csinálj velük valamit, engem hagyjatok békén végre.  
Apa kimászik, hóna alá csapja Petrát, átviszi a gyerekszobába. Egy perc múlva hallom a kisvakond zenéjét...
Közben folyamatosan apa hangját: hagyjad már, ne bántsd már, feküdj már, nézzed már, csöndben legyél már, nem érted meg, hogy ne piszkáld a tesódat, kikapcsolom, ha nem hagyod abba... 
Oké, nem érdekel, aludni szeretnék, de nagyon. Aztán fél óra múlva hallom az előtérből eeee-eee-eee-heeeee....Petra cicikérő hangja. Jön négykézláb csoszogva a hálózsákjában, keres...Felveszem, magam mellé fektetem, cicit kap a szájába, hátha...Közben apja is visszasettenkedik, egy perc múlva elégedetten horkol. Dejó. Petra nem alszik el. Lilla ugrál az ágyában. 10kor felkelek...feladom a korán elalvást... Kikapcsolom Lillánál a tévét, Petrát ölbe veszem és kezdem hurcolni  fel-alá a lakásban. fél 11kor alszik el. Leteszem végre az ágyába, majd fáradtan, mérgesen dőlök be az ágyba.. Azon agyalok, vajon meddig hagynak aludni. Gondolom nem sokáig, és ezen úgy felhúzom magam, hogy fél óráig csak forgolódok...

Végül 3-ig sikerült aludnom. 

Nem baj, minek is fecsérelném alvásra az időt! :)

Csak írom, sorstársak...Nyugi, majd alszunk nyugdíjasan. ;)